A guanó átütésének két formája létezik: az egyik a szigetelő felületének felhalmozódása által okozott átütés. Mivel azonban a madarakat egy szigetelőernyő több szegmense választja el egymástól, a közvetlen átütés valószínűsége nagyon alacsony. A másik a guanó külső környezetbe eső szigetelés megcsúszása, a közvetlen mag rövidzárlatos kisülést okoz a felső és alsó aranyeszközök között, és nem maradnak guanónyomok a szukkón, ami egyben a guanó átütésének fő formája is. A szigetelő madarak átütési jelenségének sikeres szimulációja alapján a Tsinghua Egyetem villamosmérnöki tanszéke tanulmányozta a guanó átütési mechanizmusát és átütési körülményeit, és arra a következtetésre jutott, hogy a guanó esési momentuma aberrálja az elektromos tér eloszlását a szigetelő körül, ami a szigetelés felső végén lévő guanócsatorna légrésének megszakadását okozza, ami a szigetelő átütéséhez vezet. Példaként véve a 110 kV-os szintetikus suozit, az 55 cm átmérőjű kerületet fantiannal kell védeni. Ugyanakkor vegyük figyelembe, hogy a szél guanója parabolaként fog leesni. A gyakorlatban a torony tetején lévő kereszttartó területet tekintik a madarak megelőzésének kulcsfontosságú pontjának 30-45°-os tartományon belül, a szigetelőzsinórral alapozva és a két oldal közötti szöggel. Másodszor, a madártövis biztosítja a bizonyos sűrűséget, így a madarak teljesen "bedugulnak" a védőzónán kívül.

Mérnöki alkalmazásokban az oszlopok összetett típusa miatt előfordulhat, hogy a madárvédelem néhány kulcsfontosságú területe kimarad, ami rendellenes madárkárokat okozó hibák kialakulásához vezet. A háromfázisú vezeték szigetelője feletti madártüskék a helyükön vannak, de a madártüske nincs a földelőoszlopon az oldalsó vezeték felett, ami rejtett problémákat okozhat a hibák kialakulásában.